Patrick McDonald

A modern idők dandyje, Patrick McDonald merész stílusának és befolyásoló erejű öltözködésének kialakulásáról vall

Az én szépségemben, a divat és a kultúra területének legizgalmasabb arcai mesélnek arról, hogy a szépség fogalma számukra mit is jelent.

Évtizedek óta New York Dandyjeként tartják számon a kirobbanóan vidám Patrick McDonaldot, akinek mindig remekült ment a tömegből való kitűnés. Kultikus státuszát a 70-es években vívta ki feltűnő szettjeivel, a Studio 54 figurából olyan befolyásos férfi divatikonná nőtte ki magát, akit a New York Times finomízlésű stílusfotósa, Bill Cunningham a legtöbbet fotózott. McDonald nemrég a kaliforniai Palm Springsbe tette át székhelyét, ahol ikertestvérével együtt, Michael McDonald egy olyan, igényes butikot vezet, ahol bőséges tapasztalatának a divat terén nagy hasznát veszi. Az újdonsült „Sivatagi Dandy” beszél a bársonyról, a sminkről és arról, hogy David Bowie megbabonázta.

"Mindenben látom a szépséget, én így élem az életemet. A szépség olyasvalami, ami a szemet és az érzékeket is gyönyörködteti. Ez persze bármi lehet - egy virágtól kezdve, egészen egy személyig, de egy ruhadarab is, én mindenben próbálom keresni a szépet, amit megtapasztalok.”

Már egészen kis koromban felismertem a ruhák átalakító erejét. Az oviban is szerettem magamtól öltözni. Úgy öltöztem, mint a kis Lord Fauntleroy, kis bársony zakókban és nadrágokban jártam. Az egyik első játékom, amit kisfiúként kaptam, mint egy apró madárt formázó bross volt. Kitűztem a zakómra, és mindennap viseltem. Amikor anyám elvitt vásárolni, én magamnak választottam ruhát. Egy kaliforniai luxusáruházban, a I. Magnin & Co.-ban vásároltunk, és engem csak úgy vonzottak az izgalmas textíliák, jó minőségű szövetek, a minták, a színek. Szép dolgokra vágytam - így bársony kabátokra - és az sem érdekelt, ha női volt. Az én stílusom már akkor egyre csak fokozódott, mára pedig egészen elszabadult!”

Fiatal korunkban az ikertestvéremnek hasonló, de konzervatívabb stílusa volt. A mozgalmas 60-as években elmentünk Londonba anyámmal, ahol nem tudtam betelni a csodálatos öltönyökkel, a mesés kelmékkel és vad mintákkal. Emlékszem, hogy elmentünk a Bibába, és imádtam mindent. Ma is szeretem. Még mindig megihlet a Biba, Ossie Clark és az az egész korszak, nagyon a magaménak érzem a 60-as évek stílusát.

Az emberek dandynek" hívják a stílusom, de én inkább DNS-nek nevezem. Ez belülről fakad, tükrözve azt, ahogyan az életemet élem."

" Az emberek "dandynek" hívják a stílusom, de én inkább DNS-nek nevezem. Ez belülről fakad, tükrözve azt, ahogyan az életemet élem. A stílusom annak a hozadéka, amit csinálok, az pedig a boldogság, az elégedettség és az öröm keresése. Imádok kísérletezni, keverni a különleges mintákat és színeket. Van is egy mondásom, ami összefoglalja mindezt: "Szeretem ezt keverni azzal.”

"Az emberek néha azt mondják, elbizonytalanítja őket az öltözködésem, talán, mert a ruháim engem önbizalommal töltenek fel. Úgy érzem, a legfontosabb abban, ahogyan öltözöm, hogy lenyűgöz olyan embereket, akikhez vonzódom, és akiknek hasonló az ízlésük, mint nekem. A többieket viszont távol tartja, szóval egyfajta védelmi funkcióval is bír, pajzsként véd azoktól az emberektől és dolgoktól, akiket és amiket nem akarok látni.”

"Nem is kérdés, hogy a középiskolában és az egyetemen David Bowie bűvöletében éltem. Ahogyan sminkelte magát, miközben mégis természetes volt, az nagyon inspirált engem. Rájöttem, hogy a smink nem csak nőknek való, és kísérleteztem ezzel neki köszönhetően. Szerettem az öltözködését is, főleg azokat a darabokat, amiket Issey Miyake tervezett neki, az androgün stílus - a nőiesség és férfiasság könnyed elegye - , amit képviselt nagy hatással volt a stílusomra. Úgy éreztem, ha neki ment, nekem is fog, így a 70-es években a legnagyobb platformcipőket és trapéznadrágokat viseltem. Fred Astaire is inspirált, szerettem benne, hogy az életben és a vásznon is makulátlan volt mindig a külseje. Vidám, csodálatos személyiség volt."

"Nagyapám is óriási hatással volt a stílusomra. Bár soha nem ismertem őt, de sok fotót láttam róla, és mindig úgy tartottam, hogy fantasztikusan nézett ki! A neve Eric Cesar Wickenden volt, az övé volt Kaliforniában az első férfiaknak szóló rövidáru üzlet. Mindig csodálatos öltönyöket viselt, minden outfitje egyszerűen tökéletes volt, kezdve zsirardi kalapjától egészen az oxfordi cipőig.

"Több évtizedes New York-i élet után nemrég a kaliforniai Palm Springsbe költöztem, ahol van egy férfi ruházati üzletem az ikertestvéremmel. A neve No. 6, és mindent árulunk benne, amit mi imádunk. A szívem mélyén mindig New York lesz az otthonom. Palm Springs egy kicsit köztes hely, és úgy érzem, végül San Franciscóban fogok kikötni. Az öltözködésem klímától függően talán változni fog, de a stílusom sosem."