Peaches

Peaches a kulturális agitátor az éjszakában, fellépéseken vagy filmekben provokálja és feszíti a húrt a nemi formákkal kapcsolatban, már több mint 16 éve.

A PUBLIC IMAGE A KEDVENC IKONOKKAL BESZÉLGET ÉLETRŐL, MŰVÉSZETRŐL ÉS KREATIVITÁSRÓL

Mohikán-tánc, ágyék-fogás a zenei agitátor és kulturális élharcos Peaches már 16 éve ékeskedik farktollaival és albumkiadásaival. Olyan sztárokkal dolgozott már együtt mint Kim Gordon, Joan Jett és Josh Homme, Peaches dalai a nemi identitást és a szexet 'tökösen' közelítik meg (régebben gyakran viselt szakállt és melltartót együtt), ő John Waters elektronikus rock 'n' roll-ja. Nem a zenéje provokálja a nemi szerepek kérdéskörét, hanem az egész szabad, ugyanakkor nosztalgikus stílusa, mint pl. válltömést hordó lányok vastag pink kihúzással a szemnél. Előfordul, hogy mellekből készült fellépő ruhákat hord vagy pedig olyat, ami inkább hasonlít egy Mexikói pankrátor ruhájára...

Nézd meg az "I Mean Something (feat.Feist)" c. videót az alábbi linken:

Az albumjaidra úgy tekintesz mintha a saját gyerekeid lennének? Ha igen, akkor van köztünk kedvenc?
Nos, a kedvenc albumom a Rub, de nem tekintük úgy rájuk mintha a gyerekeim lennének, hanem inkább mint egyetlen gyermek, aki fejlődik folyamatosan. Ez az egyetlen gyermek a Peaches album. Szinte olyan vagyok mint egy büszke szülő, csak nézem milyen szépen növögetnek, fejlődnek. A Rub albumnál úgy érzem, hogy egészen visszanyúltam a gyökrereimhez, amit eddig azért nem csináltam mert nem akartam csak egy trükkös bűvész lenni.

Zeneszerzés mellett az utolsó albumod óta eltelt időben rengeteg más egyéb dologgal is foglalkoztál…
Hat év telt el a két album között és ez időben sikerült kiélnem magam, és kreáltam egy még puccosabb Peaches show-t, a Peaches Does Herself-et, amelyből film lett és világszerte 70 fesztiválon bemutatták. Tőlem nem megszokott módon hatalmas díszletem és nyolc táncosom volt, mivel általában kalózként viselkedek a színpadon, néha felbukkanok, néha eltűnök.

Ezután megcsináltam a Peaches Christ Superstar-t. ahol használhattam a hangomat és annak az erejét, mint titkos fegyvert, amelyet általában nem csinálok olyan szinten mint ennél a Peaches albumnál. Pályám kezdetén nem akartam, hogy csak egy énekesként ismerjenek, hanem stílust akartam teremteni ami miatt az emberek hallgatják a zenémet és odafigylenek a dalszövegekre is.

És úgy gondolod, hogy a Rub az mindenképpen egy Peaches-féle album?!
A dalszövegekben újfajta clichéket és kiszámíthatatlan, máshol nem hallható dolgokat hozunk létre. Munkám során egy témákban dolgozom általában, mint például a “Dick In The Air,” esetén, felhasználom azt ahogyan az emberek a 'homok' szót használják, és ezt igyekszem a saját szájízemre alakítani, mint például “Face down, dick up, that’s my command, Take it like a real woman not Ayn Rand.” Ezt a “Face down ass up. That’s the way we like to fuck.” c. dalból idéztem. Jókat szoktam röhögni a dalszövegeimen és a hallgatásuk közben úgy érzem hatalmam van.

"Felléphetek az amerikai televízióban, de nem játszhatok élőben. Félnek attól, hogy levetkőzöm."

DIY háttered van, de a mainstreem helyeken is hallhatóak a dalaid, például a Bajos Csajok című filmzenében. Még mindig úgy érzed, hogy a DIY a közeged?
Igen, mindenképpen! Van rendes ügynököm meg minden ilyesmi de a saját cégemben adom ki az albumaimat, így nincs senki aki megmondaná, hogy mit kellene tennem. A "Rub" c. dal videoklippje alatt sem mondta meg senki, hogy ezt vagy azt nem csinálhatom. Ezt a klippet kizárólag a Facebook oldalamon osztottam meg, nem küldtem el egyéb más médiának.

Szokták Neked azt mondani az emberek, hogy hatással vagy rájuk bármilyen szinten is?
A Fatherfucker kapcsán kaptam meg a legtöbbször, hogy hatással voltam az emberekre…igen, vannak bizonyos rések ahol a mainstream-be átesem. Vannak a szórakoztató iparban olyan általam nagyrabecsült emberek akik megkeresnek, de nem várok senkitől segítséget. Rendben van ez így, ez a valóság. Nem fizetek pénzt azért, hogy ezekbe a körökbe bekerüljek, ami esetlegesen megtörténik az tényleg valódi. A mainstream kultúra az , amivé tenni akarod. Olyan mint amikor internetes keresés során azt az ajánlatot kapod, hogy "Ez érdekelhet Téged". Tehát gondolhatod azt, hogy a saját világod az egyetlen ami létezik, de valójában rengeteg van ami a saját útján fejlődik.

Mindig meglepődöm azon, hogy mennyire közvetlen vagy a rajongóiddal!
Amikor az Államokba utazom, számtalan csodás közösséggel tudok találkozni, de ezek mind hatalmas tömegek, mint amikor Salt Lake City-ben léptem fel akkor a közönség egy emberként kitárta nekem a karját. Az egyik legnagyszerűbb a zenében, hogy mellébeszélés nélkül lehet élvezni, különösen Amerikában, ahol meg kell harcolni az embereknek a szabadságért egyre inkább, tehát a közönség ezt a fajta megnyilvánulást mindig nagyon pozitívan veszi. Európában kicsit visszafogottabb a közönség, viszont Amerikában a nagyobb fesztiválokra sohasem hívnak. Rengeteg városban fellépek akár 1000 ember előtt és minden esetben jó látogatottsága van a koncertjeimnek, de például a Coachella Fesztiválra soha nem hívnának meg. Vagy a Bonnaroo-ra sem. Hatalmas fesztiválok, ez szinte már nevetséges. Felléphetek az amerikai televízióban, de nem játszhatok élőben. Félnek attól, hogy levetkőzöm.

Miért, megtennéd??
Nem tudom miért gondolják ezt! Attól félnek, hogy nem tudnak kontrolálni, amitől hatalmat kapok és őszintén bevallom, még tetszik is. Jó érzés tudni, hogy számít a véleményem, de gyakran gondolkodom, hogy a rendszeren kívül hogyan lehet ezeket kezelni. Sosem szerződtetnének le például. XL megvette az első dalomat, amelynek volt már egy más címe. "Fuck The Pain Away" volt az eredeti, amit persze nem használtak a FUCK szó miatt.

"Alsógatyában is tudom hozni magamat, de le is vehetem. A lényeg, hogy mindig önmagam vagyok." – Peaches

Az önkifejező dalok és szövegeken kívül mindig is nagy gondot fordítottál a külsődre…
Igen, tudom! Régen M·A·C pink pigmentet használtam, mert annyira könnyű volt vele egy hatalmas pink vonalat húzni. Majd valaki a figyelmembe ajánlotta a Ladies and Gentlemen, The Fabulous Stains -amit előtte nem ismertem- c. vígjátékban lévő sminkeket. Kicsit kabuki-smink jellegű volt, és a backstage-ben gyakran játszadoztam, próbálkoztam vele. Marilyn Manson-nal való turném során Marilyn azt mondta, hogy "Én készítem a sminkemet" és ez nagyon inspirálólag hatott rám. Ez még a Lady Gaga előtti időben volt, aki a válltömésével belepiszkított ebbe. Manapság már mág kell kérdeznem magamtól, hogy ami rajtam van nem túl 'Gagás'-e....

Úgy érzed, hogy smink nélkül is önmagad lehetsz?
Igen, smink nélkül is önazonos vagyok és élvezem is. Szeretem megfesteni a szemöldökömet, főleg ha bulizni megyek. Régen mindig kiszőkítettem, számomra keretet ad az arcnak és a személyiségnek egy furcsa szemöldök.

Ezek szerint Te mindig 'TE' vagy..?!
Igen! Alsógatyában is tudom hozni magamat, de le is vehetem. A lényeg, hogy mindig önmagam legyek.